A Fidesz frakcióvezetőjének javaslatára megváltoztatnák a biomassza fogalmát, amelynek hatására ellehetetlenülne a hazai biomassza-erőművek tüzelőanyag-ellátása. A kormány jelenleg felülvizsgálja a biomassza-erőműveket is érintő támogatási rendszert (KÁT-rendszert), de korántsem biztos, hogy a vizsgálat eredménye nem sodorja majd veszélybe több település távhőellátását. A Portfolio.hu Péterffy Attilával, a pécsi Pannon Hőerőmű Zrt. elnök-vezérigazgatójával, a PANNONPOWER HOLDING Zrt. igazgatósági tagjával beszélgetett a "Lázár-javaslat" néven elhíresült beadvány biomassza szektort érintő hatásairól.

A Fidesz frakcióvezetőjének javaslata értelmében úgy módosítanák a biomassza fogalmát, hogy a jövőben ne tartozzon bele a 8 cm-nél vastagabb fűrészipari és papíripari rönk. Hol van annak a határa, hogy mi fogadható el tűzifaként, mennyire életszerű Lázár János javaslata?

Péterffy Attila.: A fának a földfelszíntől az első elágazásig tartó szakasza az, amit bútoripari vagy egyéb nemes célra az erdészet felhasználhat, ha egészséges. Ez a fa tömegének durván az egyharmada, tehát az e fölötti rész az, ami praktikusan tűzifa. Ez nem azért van így, mert valamilyen szabály szerint oda kell sorolni, hanem mert nincs más, értékesebb hasznosítási lehetőség. Országos szinten ennek a tűzifának kb. az egyharmada megy a jelenleg működő biomassza-erőművekbe, a többit pedig lakosság közvetlenül hasznosítja. A bútoripar az erőművekhez képest kétszeres árat fizet, tehát egyik erdészetnek sem érdeke, hogy nemesebb célra felhasználható faáruját erőművi felhasználásra értékesítse.


P.: Ettől függetlenül nem egyszer lehet hallani, hogy ezen erőművek területén óriási rönköket is találni.

P.A.: Igen, ez lehetséges. Ugyanis ahogy az imént is említettem: a fa nemesebb felhasználásnak feltétele az is, hogy egészséges legyen, ne legyenek rajta hibák. A telepünkön pontosan ezen aggályok eloszlatására található is egy rész, ahol bemutatjuk azokat a hibákat, amelyek megléte esetén a nagyobb rönkök alternatív felhasználási lehetőség hiányában elégetésre kerülhetnek. Akit ez esetleg nem nyugtat meg, annak ismét a tűzifához tartozó árdiszkontot tudom felhozni: egy olyan erdészetet sem ismerek, amelyik ne lenne nyereségorientált, tehát nem áll érdekükben a jobb minőségű fát olcsóbb tűzifaként értékesíteni.

P.: Gondolom a természetvédők ettől még nem alszanak nyugodtan.

P.A.: A természetvédők legnagyobb problémája a tarvágás kérdése. A természetvédők szerint az ideális állapot az lenne, ha a vágásra érett fákat egyedenként vágná ki az erdészet, ami által kevésbé sérülne az élővilág. Ezt nevezik szálalásos technikának. Az élővilág károsodása régebben, amikor nagyobb területen történtek tarvágások igaz is volt, de manapság már ez nem engedélyezett, és az erdészetek is a természetvédők által támogatott technika irányába törekszenek. Azok alapján, amit a természetvédőktől hallottam, ez gazdaságilag is kedvezőbb, hiszen ahol tarvágást hajtanak végre, oda facsemetéket kell telepíteni, amelyeket folyamatosan gondozni és óvni kell, míg a szálalásos technika estében a fa természetesen módon, a környező fák magjai után pótlódik. Tudomásom szerint a környező erdészetek kísérleteznek ezzel a technikával.

A cél tehát azonos mind a természetvédők, mind az erdészetek részéről, az időtáv az, amelyben komoly ellentmondás van a felek között. A természetvédők szeretnék, ha az erdészetek már holnaptól szálalásos technikát alkalmaznának, míg az erdészetek azt hangsúlyozzák, hogy egy hosszabb átmeneti időszakra van szükségük annak érdekében, hogy nem boruljon fel a működésük.

P.: Miként érintené a hazai biomassza-erőműveket, amennyiben a Lázár-javaslatnak megfelelően szűkülne a biomassza fogalma?

P.A.: Abban a formában azonnali ellehetetlenülés következne be az érintett erőműveknél. A mi esetükben például a tüzelőanyag több mint 60 százaléka tűnne el egyik napról a másikra. Megértjük azt a politikai szándékot, hogy Magyarországon természetes erdőségekből ne tüzeljenek el nagy mennyiségű fát erőművekben. A hazai biomassza-erőművek jelezték is, hogy nyitottak a változásra, azonban azt tudomásul kell venni, hogy egy ilyen váltást nem lehet napok alatt véghezvinni. Az erőművek hajlandók alkalmazkodni az új elképzelésekhez, de erre esélyt is kell kapniuk.

Mi például a PANNONPOWER biomassza-blokkjánál megvizsgáltuk, hogy miként tudnánk kiváltani a jelenlegi éves tűzifaigényünket nem erdészeti fával. A jelenlegi technológiánk esetében nincs sok választás, nem tudunk szalmát tüzelni, csak fás szárú terméket. Ebből adódóan az erdészeti tűzifát csak az ültetvényi tűzifa tudja pótolni. Alacsonyabb termőképességű talajba gyorsan növő, ún. energianyár-dugványokat lehet telepíteni, amelyek kivágása és eltüzelése ezt követően 2-3 éven belül lehetséges. Az erre való átállás csak 10 év alatt valósulhatna meg több ezer hektár alacsony termőképességű terület bevonásával. Számításaink szerint a termelők részéről mintegy 22 milliárd forintos beruházásra lenne szükség az erőmű faellátásának ily módon történő biztosítására.

Még 2004-ben egyébként mi is tettünk egy lépest ebben a kérdésben. Mintegy 45 hektáron pilot projektet indítottunk, ami során különböző fajtájú energianyár-palántákat ültettünk el eltérő sortávra, többféle műveléssel és 2-3 éves vágásfordulóval. A projekttel egyrészt ismereteket kívántunk szerezni a legmegfelelőbb típusokról és művelési módokról, valamint demonstrálni akartuk a környékbeli gazdáknak az energetikai célú növénytermesztésben rejlő lehetőségeket.

P.: Jelenleg is zajlik a kötelező átvételi rendszer kormányzati felülvizsgálata. Mi történne akkor a pécsi távfűtéssel, amennyiben a felülvizsgálat eredményeként egy, a Lázár János által benyújtott módosító indítványban szereplő lépesekhez hasonló eredményre jutna a kormányzat?

P.A.: Mindenképpen üdvözlendő, hogy a kormány a kialakult helyzet következtében saját maga is lépett, így várhatóan a szakmai szempontokhoz közelebbi megoldás születik majd a kérdésben. A Lázár-javaslat három szinten érintené érzékenyen a működésünket, és ezen keresztül a pécsi távfűtést is. A biomassza fogalmának megváltoztatása esetén, ahogy azt korábban is említettem a tüzelőanyagunk 60%-át veszítenénk el, aminek következtében a biomassza erőmű azonnal leállna. Ugyanez a helyzet a biomasszablokk által termelt áram átvételi árának 25, majd 35%-os csökkentésekor is. Az átvételi ár megvágása a kapcsoltan termelő gáztüzelés blokkunkat is érintené, vagyis drágábban lennénk képesek értékesíteni a hőt.

A biomassza-blokk 2010-ben Pécs hőigényének közel egyharmadát biztosította, vagyis ezt a mennyiséget is a meglévő gázos erőművünkkel kellene megtermelnünk a biomasszánál alapvetően kétszer drágább orosz földgázon. A földgázzal történő kiváltásból és a megtermelt áram átvételi árának csökkentéséből adódóan közel 30%-kal kellene emelni a pécsi távhő termelői árát. Amennyiben a kormány valahogy képes olcsóbb gázt biztosítani számunka, akkor ezt a mértéket kellene valahogy kompenzálnia, bár ettől még a biomassza blokk kieséséből növekedne a gázimport függőség.

További negatív hozadéka lenne egy, a Lázár-javaslathoz hasonló lépéssorozatnak, miszerint azonnal leállna a szalmatüzelésű erőművünk építkezése, amelynek az eredeti tervek szerint 2012 októberétől 35 megawattos teljesítménnyel kellene üzembe állnia. Ez egy 24 milliárd forintos projekt, amely 90 százalékban szalmát és 10 százalékban energianádat tüzelne. A tüzelőanyag 70 százalékának hosszú távú beszerzésére már meg is kötöttük a szerződéseket.

A projekt fut, egészen addig, amíg van értelme. Ez az erőmű a gáz kiváltását szolgálja Pécsett, ebből adódóan 2012 októberétől kapcsolt átvételi árral már nem is számolunk, hiszen a projektet követően tisztán megújuló villamos energia fog termelődni a városban. Pécs egyébként az biomassza hasznosító városok között még viszonylag jobb helyzetben van, mint a többi érintett város, mert itt még megvan a lehetőség a gáztüzeléssel történő kiváltásra, igaz, várhatóan drágábban. Van olyan város, ahol közvetlen veszélybe kerülhet a távhőellátás, amennyiben az említett képviselői javaslatokhoz hasonló megoldás születik a felülvizsgálat során.

Forrás: www.portfolio.hu